Ha még sosem fogyókúráztál drasztikusan, akkor szerencsés vagy. Ha már túlvagy néhányon, akkor tudod, miről beszélek, amikor azt mondom: rémálom. Legalábbis a legtöbb...

Belevágok a közepébe: az első valóban drasztikus fogyókúrám majdnem két hétig tartott. Nem ettem semmit, csak ittam. Mondhatnám, hogy léböjtöt tartottam, és valahol igaz is, de akkor még nem túlzottan volt róla fogalmam, hogyan is kell azt csinálni. De az eredmény fantasztikus volt. A kúra végére eltűnt a narancsbőröm, lejött rólam jó pár kiló felesleg, és kirobbanóan energikus voltam, és jól is néztem ki - szóval megérte az egész felhajtást.

Igenám, de telt-múlt az idő, az étrendemen nem változtattam semmit, sőt! Mivel elég stresszes időszak következett, amit én zabálással szoktam levezetni, pár hónap alatt visszaszedtem a leadott kilóknál majdnem 3-mal többet. Nem zavartattam magam, hiszen eszembe jutott az első drasztikus kúrám és annak csodás eredménye, és alig vártam, hogy újra nekiálljak fogyózni. Teljesen abban a hitben voltam, hogy elég két hét, és visszanyerem a narancsmentes állapotot, a lapos hasat, a kerek és feszes popsit, a szép vékony combokat...

És akkor következett a kiábrándító valóság. Két hét léböjt ide vagy oda, nem ment le rólam a narancsbőr, és a kilók sem... Persze jó pár igen, de már kevesebb, mint a múltkor, ráadásul 3-mal többről indultam. Mi a fene történt? Hiszen a múltkor olyan jól ment minden! Totál kiakadtam. Nem értettem, hogy ami előzőleg működött, az most miért nem...

 

1. A test, ha nem jut elég tápanyaghoz, akkor ahhoz nyúl, amihez tud. Jelen esetben elkezdi felkutatni a tartalékokat.
2. Több raktára is van. Szerencsére. Ilyen raktár pl. az izmok és a zsírszövetek, tehát van miből választani. Király!
3. A test lusta - ahogy mi is. A könnyebb utat választja - ahogy mi is (amikor rossz módszerrel akarunk lefogyni, rövid idő alatt sokat...).
4. Az izmokban levő tápanyaghoz könnyebb hozzájutni, kevesebb energiába kerül a felhasználása, mint a zsírszöveté. Szerinted a test mit választ? (költői kérdés volt...)
5. A test először szépen elkezdni az izmok "fogyasztását" - akkor is, ha azt hiszed, hogy nincs izmod, hidd el, hogy valamennyi biztos van.
6. Az izom nehezebb, mint a zsír. Tehát amikor a koplalás hatására hirtelen sokat csökken a testsúly, akkor többek között bizony épp az izmainkat veszítjük el. Ez már egyáltalán nem király, főleg, ha belegondolsz, hogy izmot építeni sokkal több energiába kerül, mint zsírpárnákat növeszteni. Na itt kezdődnek a bajok...
7. Az első időkben tehát látványos a súlycsökkenés, mindenki boldog (a testünk kivételével, csak ő meg nem tud beszélni...)
8. Jó esetben elértük a célt: megszabadultunk pár kilótól, beleférünk kisebb méretű ruhákba, már a fürdőruha is jobban áll rajtunk. Bezsebeljük az elismerő pillantásokat, amit a jobb külsőnk miatt kapunk, és napokig-hetekig dicsfény vesz körül minket.

9. Mivel a kúrának vége, visszatérünk a "normál kerékvágásba". Sajnos az esetek többségében nem történik életmód-váltás a kúrák után! Tehát megint azt esszük és isszuk, amit korábban - pontosan azokat az ételeket és italokat, amiktől meghíztunk (vagy nevezd, ahogy akarod).
10. A test végre megint külső segítséget kap, nem kell már a raktárakhoz nyúlnia, de ő biztosra megy. Úgy gondolkodik, hogy ha most előfordult ilyen ínséges időszak, akkor elképzelhető, hogy máskor is lesz ilyen - tehát tartalék üzemmódra állítja magát, és csak annyit használ fel a "bejövő" táplálékokból, ami feltétlenül szükséges, a többit pedig szépen elraktározza a zsírszövetben (hol máshol...).

11. Te mit veszel észre? Főleg, ha ez már nem az első "sikeres" fogyókúrád volt... Újra elkezdesz gömbölyödni, és már sokkal kevesebb kajától is hízol. Pánikolni kezdesz. Még kevesebbet eszel. De már ez sem segít. Miért? Mert a tested túlélésre törekszik. Ha azt érzi, hogy veszély fenyegeti (hisz egyre kevesebb tápanyagot kap kívülről!), és látja, hogy ez egy tendencia, még inkább tartalék üzemmódra kapcsol, és még inkább raktározni kezd. Te még kevesebbet eszel, szóval beindult az ördögi kör.

12. Mit tehetsz ilyenkor? Ha olyan naiv vagy, mint én voltam, elkezded a következő fogyókúrát. Bármelyiket hajlandó vagy végigcsinálni, csak hogy megint olyan lehess, mint a múltkori után.
13. A mostani kúra azonban már nem hozza a várt eredményeket. Miért? Mert első fázisban ugye a test keresi az izmokat. Azonban nagy valószínűséggel annak jó részét már a múltkor elfogyasztotta... és ha azóta nem sportoltál semmit, akkor nem nagyon keletkezett új... Nincs más választása, felhasználja a maradék izmot, majd nagy nehezen a zsírhoz nyúl, de azt meg baromi nehéz lebontani. Fárasztó, és rengeteg energiát igényel. De teszi a dolgát, amennyire tudja. Te már nehezebben viseled ezt a kúrát, mint a múltkorit, lelkileg is és fizikailag is sokkal megterhelőbb, mert az eredmények sem jönnek, a test meg azon dolgozik, hogy megegye önmagát, tehát elveszi Tőled az energiát. Kicsit depis leszel...

14. Lehet, hogy ekkor eljutsz abba a fázisba, hogy nekiállsz valamit mozogni, persze minden átmenet nélkül, és rövid ideig csinálod. Majd egy idő után azt is abbahagyod - és valószínűleg a kúrát is.

16. Vagy sikerült elérni a célod, vagy nem, mindenesetre már nem vagy annyira lelkes, és nem is érzed annyira jól magad... Iszonyatos energiába került a fogyókúra, és érzed, hogy ezt valahogy pótolni kell. Óvatosan elkezdesz enni. Talán most jobban odafigyelsz arra, mit eszel, és lehet, hogy egy darabig ez működik is - az is előfordulhat, hogy a múltkori bérleted még nem járt le, így párszor még lemész mozogni valahová, de azt veszed észre, hogy már semmi sem a régi... Lassan már a levegőtől is hízol, és különben is: a kolléganőd jobban néz ki Nálad, és feleannyira se depressziós, mint Te. Lehet, hogy ő is épp egy fogyi után van, de lehet, hogy neki nem kell, vagy egyszerűen csak nem érdekli annyira a testsúlya: ő elégedett magával így, ahogy van. Legalább van mit fogni rajta... Különben is: inkább legyen valaki jókedvű, még ha ducibb is, mint hogy stresszes, még ha pálcika is...

Nagy kérdés, ilyenkor hogyan tovább. Sokan megrekednek ezen a szinten, és alig esznek, ennek ellenére a kilók évről évre gyarapodnak. De nem tudják, mit tegyenek. A helyzetük teljesen kilátástalan.
Többen további csodamódszerek után kutatnak, és ki is próbálnak néhányat azok közül, amiket találnak, és újabb hullámvasutazás következik a fogyás-hízás vidámparkjában - nagy valószínűséggel jojó-effektus és esetleges egészségkárosodás árán (ami előfordulhat, hogy csak később derül ki, de akkor már késő...). Anyagilag azonban szinte biztos, hogy megterhelő lesz...
Néhányan megpróbálják a maguknak is megígért életmódváltást betartani, de ez nagyon nehéz dolog. Főleg, ha a környezetük nem áll 100%-osan mellettük. Elég néhány "kedves" megjegyzés a törekvéseiddel kapcsolatban, mint pl.
"Na, bevált az önsanyargatás? Nem úgy tűnik, hogy bármi is változott volna, és mintha kicsit ingerültebb is lennél mostanában..."
"Itt van a mi kis aszkétánk, akivel már nem lehet beülni munkaidő után a cukiba egy jó sütire. Nincs valami jó fogyis piskóta recepted?"
"Ugyan már, igazán elengedhetnéd magad - nem dől össze a világ, ha most az egyszer elcsábulsz."
"Orsi, Neked mit főzzünk a céges bulin, ha nem eszel velünk bográcsgulyást a diétád miatt?"
Ilyen és ehhez hasonló "kedveskedések", poénkodások vagy viccesnek szánt beszólások teljesen tönkretehetik, amit hetek-hónapok alatt elértél. Te sem akarsz fafejűnek vagy rugalmatlannak látszani, másoknak kellemetlenséget okozni, de nem nagyon vannak alternatívák: vagy kimaradsz a közös eseményekből, vagy behódolsz. Nehéz túljutni a holtponton, amikor már a környezeted is elfogadja az új felállást. Én nem hibáztatlak, ha feladod. És Te se hibáztasd magad.

Ha érdekel, én hogyan éltem túl ezt az időszakot, akkor olvass tovább :)